Gibárti vízerőmű

 

Telephely: 3854 Gibárt, Kossuth Lajos u. 16.

Elérhetőség:

kozak.csaba@alteo.hu

Története!

A Hernád jobb partján a gát mellett haladva található hazánk első olyan vízerőműve mely váltóáramot termel, s még ma is az eredeti fő alkatrészekkel üzemel. Ez az ipari műemlék ma is működő vízerőmű. 1903-ban a volt vízimalom helyén építették, ahol már volt malomárok, s éppen ezért nem kellett külön üzemvíz csatornát építeni. Báró Harkányi János földbirtokos létesítette az ország első vízerőművét.

Harkányi János báró (taktaharkányi) volt kereskedelemügyi miniszter, felsőházi tag. Érettségije után a hohenheimi gazdasági akadémia hallgatója, majd a halléi egyetemen végzett gazdasági tanulmányokat. 1882-ben vette át atyja és a saját Zemplén megyei birtokának vezetését. Mintaszerű gazdálkodása csakhamar híressé vált. Ebben az időben alapította meg nagyhírű ménesét. 1896-ban került be először a képviselőházba, de 1902-ben lemondott, mert mint a Magyar Cukoripar Rt. elnöke összeférhetetlenségbe került mandátumával. 1903-ban a király a főrendiház örökös tagjává nevezte ki. 1913-ban lett a Tisza-kormány kereskedelem-ügyi minisztere. Tárcájától 1917-ben vált meg, gróf Tisza István lemondásával egy időben. Utána már csak aktív közéletet élt, s pl. elnöke a Ganz-féle Villamossági Rt-nek és a báró Stühmer-Cukorgyári Rt-nek is.

gróf Tisza István
gróf Tisza István

A vízerőmű a Harkányi uradalom energiaigényét volt hivatva mindenekelőtt kielégíteni, de még a viszonylag távoli Szerencs cukorgyárának, s természetesen a falunak is adott áramot. Abaújszántó, Tállya, Mád is részesült a gibárti áramból. A maximális vízmagasság 4,4 m, míg a maximális vízátfolyás 18 m³ másodpercenként. Természetesen a vízmennyiség rendkívüli ingadozó. A vízerőmű fődarabjait a mai napig nem kellett cserélni, még a tengelyeket sem, amelyek úgynevezett olaj perselyben futnak. Úgy van megalkotva, hogy még csak véletlenül se szennyezze a folyót, ami az elmúlt majd száz évben nem is következett be soha. A turbina csapágyát kezdetben Dél-Amerikából hozott speciális fából készítették.
A Ganz már több mint 100 éve olyan ipari alkotást tudott létrehozni, amely esztétikailag is szép, ráadásul ma is működik.

                                              

Az egykori malom helyére telepített gibárti vízerőművet báró Harkányi János földbirtokos építette Szerencs, Taktaharkány, Megyaszó és Hernádnémeti községek térségében lévő, mintegy 20.000 holdas jajhalmi uradalmának, illetve néhány településnek a villamosenergia-ellátására. Ennek érdekében az 1903. április 15-én tartott közgyűlésen megalakította a Gibárti Elektromos Művek Részvénytársaságot. A céget először Sátoraljaújhelyen, majd később Budapesten jegyezték be. Székhelye Budapesten az Andrássy út 4. szám alatt, üzletvezetősége Szerencsen volt.

Az erőművet 1901-en tervezték, 1902-ben építették, és 1903-ban helyezték üzembe.

A létesítésre és üzemeltetésre vonatkozó, eredeti vízjogi engedélyt Abaúj-Torna vármegye alispánjának 15.972/1901. számú végzése alapján az Abaúj-Torna vármegyei vízi könyv XII. lapján jegyezték be.
Napjainkban a Hernád vízerőkészletét a kesznyéteni közepes teljesítményű, továbbá a gibárti és felsődobszai kis teljesítményű, valamint folyóból kiágazó Kishernád-Bársonyos csatornára telepített öt törpe vízerőmű hasznosítja. Ezek együttes beépített teljesítménye 5,7 MW, évi átlagos energiatermelése 30 GWh. A gibárti a két kis teljesítményű erőmű közül a kisebb, de a régebbi.

A vízerőmű üzemvíz csatornás elrendezésű. A Hernád medrében épült duzzasztóműből, az árapasztóból, a két műtárgy között létesült árapasztó-surrantóból, az üzemvíz csatornából és a reá telepített gépházból, valamint a gépi berendezésekből áll.
Az erőmű birtokolt területe 40.423 m². Legnagyobb teljesítménye 500 kW, közepes teljesítménye 320 kW. Évi átlagos termelése 2,5 GWh. A legkiválóbb vízhozama 1938-ban volt, amikor is az elért maximális termelés 3 485 700 kWh-t tett ki. A legkevesebbet, 368 000 kWh-t 1969-ben, a turbinák felújításának évében termelte. Egyébként folyamatos üzem mellett 1947-ben termelte a minimumot, 1 293 800 kWh-t.
Teljesítőképességében főleg az évszázad első felében érzékelhető az időjárás függvényében erősen ingadozó vízjárás.

Az erőmű épületének alapozási tervei nem maradtak meg, tervezője és kivitelezője ismeretlen. Egyéb tervekből arra lehet következtetni, hogy a mélyépítést víztelenített munkagödörben végezték. Az épület sík alaplemezre épült, amelynek vízfolyás irányában négy bordája van. Az alaplemez alvízi oldalán vízfolyásra merőleges irányú bordát képeztek ki. Mellette fából készült szádfal zárja le a műtárgyat.

1916-ban, az épület alépítményének keleti szárnyrészén kimosás következtében aláüregelődés keletkezett és a víz behatolt a gépházba. A meghibásodott részt új fallal zárták le és cementhabarcs injektálással a további aláüregelődés kialakulását megszüntették.

Régi feljegyzések szerint az üzemvíz csatornát békési kubikusok építették. A csatorna mindkét partját a kimosás elleni védekezésül vesszőfonattal védték.
Az erőmű gépei előtt ferdén elhelyezett gereb áll. Ennek végénél 2 m széles, táblával zárható szabadzúgót találunk.
A 6 m széles turbinaaknák előtt két-két darab 3 m széles zsiliptábla helyezkedik el. Ezek eredetileg kézi működtetésűek voltak, ma már távvezérléssel, villamos motorok segítségével mozgathatók. 1999-ben az elkorhadt zsiliptáblákat acélszerkezetű táblákkal cserélték fel.

A duzzasztómű Gibárt község felett, a Hernád folyó 66+180-as szelvényében, egy kanyarban épült. A gátat középen pillér választja ketté. Két, egyenként 13,5 m-es szabad nyílása van. Mindkét szabad nyílást két, a táblákat vezető és jégzajlás által okozható károkat megelőző, fenékre billenthető acél tartószerkezet tagol három részre. Maga a gátszerkezet vasanyagú, kettőstáblás rendszerű. A pillér mindkét oldalán három-három, 4,5 m széles zsiliptábla található. Az acélszerkezetű zsiliptáblákat 1982-ben kicserélték.

Ezek mozgása is motorizált, újabban távvezérelt, eredetileg ugyancsak kézi erővel volt lehetséges. A zsiliptáblák mozgatásának távvezérlését, s ezzel egy időben a térfigyelő kamerarendszer kiépítését 2001-ben valósították meg. A műtárgy küszöbszintje 131,92 m Af (Adria felett). Az engedélyezett duzzasztási szint 134,65 m Af.

Az erőmű létesítésével egy időben, a duzzasztóműtől mintegy 100 m-re, az üzemvíz csatorna bal oldala és a duzzasztómű alvízi mederszakasza közé árapasztót építettek. Tervét 1901 novemberében készítették.
A gépház az üzemvíz csatornának megközelítően a közepén helyezkedik el. Az üzemcsatorna kiépítési vízhozama 18,2 m³/s. Ennek a vízhozamnak a tartóssága 190 nap, azaz 52%. A hozzátartozó esés 4,4 m.
Az esést két, vízszintes tengelyű, három járókerékkel ellátott Francis turbina hasznosítja. Az első két járókerék közös szívócsőbe dolgozik. Érdekességként meg kell említeni, hogy a második és harmadik járókerék között elhelyezkedő radiális terhelésű, vízkenésű, hosszirányban négy részre osztott csapágy anyaga eredetileg egy Lignum Sanctis elnevezésű, nagyon kemény, nehéz, tömött faanyagból készült. Később a kopás miatt, az egyébként szegmensenként szabályozható betéteket textilbakelittel helyettesítették.

A turbinák kisebb javításoktól eltekintve 1947-ig zavartalanul működtek, ekkor a gépcsoporton házi főjavítást végeztek. Kopásokat leginkább a vezetőlapátokon észleltek. Közel hat és fél évtizedes kifogástalan üzemelés után, 1967. és 1969. között került sor a turbinák alapos felújítására. A munkálatokat Boda Gábor mérnök irányításával a Ganz Mávag végezte. Kicserélték a teljes forgórészt, a szabályozó rudazatot, a vezetőlapátokat és szabályozták az állórészeket.

A felújítást követően!

A vízerőmű az Észak-magyarországi Áramszolgáltató Nyrt. tulajdona. Az ÉMÁSZ Nyrt. és a 2015 májusa óta az ALTEO Group tagjaként működő Sinergy Kft. által 2004-ben megkötött szerződések alapján a ALTEO Group jelenleg mint bérlő és üzemeltető vesz részt a vízerőmű működtetésében.

A műemlékké nyilvánított erőmű felújítása  indokolttá vált a hosszútávú megbízható működés érdekében, az erőmű az elmúlt közel fél évszázados működés során ugyanis nem lett felújítva. Az ALTEO ezért 2019. második felében megkezdte a létesítmény energiatermelő berendezéseinek és azok műszaki állapotának rekonstrukcióját egy 1,1 milliárd forintos beruházás keretében.

A beruházás egyik fő eleme a korábbi turbinák lecserélése a mai műszaki színvonalnak megfelelő, magas hatásfokú, illetve nagyobb vízhozamot hasznosító turbinákra, 5,75 gigawattóra / év teljesítménnyel – ez a korábbiakhoz képest 70%-os teljesítménynövekedést jelent.

Az erőmű és az épület muzeális jellegének megőrzése a teljes felújítási folyamat alatt kiemelt szempont, ez a korszerűsítés révén tehát megőrizhető és bemutatható. Az erőmű műszaki átadása 2020. második felében megtörtént, ezt követően a kiszerelt elemek megtekinthetők  a nagyközönség számára az erőmű belterületén és a település központi részén.

A vízerőművi felújítás nem ismeretlen terep az ALTEO számára. A gibárti vízerőműtől 11 kilométerre lévő Felsődobszai Vízerőművet egy hasonló, 900 millió forintos beruházás keretében (a Környezet és Energia Operatív Program (KEOP) támogatásával) újították fel 2012-2013-ban.

   Az erőmű kozak.csaba@alteo.hu e-mail címen, előzetes időpont egyeztetést követően látogatható !

 

Gallery Wordpress
Facebook kommentek