A település története

A régi Gibárt története

A településtől délre Hernádbűd felé, másfél –két kilométerre van egy Várdomb és egy Gata elnevezésű hely, ahol valamikor a Gata nevű földvár állott, amely része volt annak a földvárrendszernek, amelyet Boldogkőváraljával, kötött össze. Lehet, hogy ezek a várak sokkal inkább megerősített települések voltak, mint a Hernád völgyét ellenőrző várak.

A községtől délre fekvő dombon kelet-nyugat irányban húzódó földvár romjai a XI. és XII. századi életre utalnak. Itt agancskalapácsokat, orsókarikákat, agyagkanalat és csonttűt találtak a régészek. A földvár alatt terül el a Gata nevű völgy, melyből a leletek a csonteszközöktől a vaskorig terjedő időt ölelik fel. Ebben a korban ez a terület lakott volt. Ezt bizonyítja az itt talált nagy agyagedényben összehajlított vaskard, mely a Kassai Múzeumba került, valamint az a tény is, hogy a temetkező helyek között Gata neve is megtalálható. Ezek az emberek lakásukat úgy építették, hogy a földvár talajában – köralakban hajlítható faágakat leszúrták, a felső végét csomóba kötötték és az így létrejövő kúpalakú vesszővázat agyaggal vastagon betapasztották, majd tűzzel kiégették. A késő kőkorból származó földvár nyomai ma is jól kivehetők. Néhány adat arra is mutat, hogy később itt kővár is állhatott, de ezt a lakosság széthordta. A leletek alapján feltételezhető, hogy a bronzkorban is jelentős település lehetett e helyen.

Gibárt neve 1290-ben tűnik fel először az oklevelekben, ekkor került a Gibárt nevű család birtokába. Ez a család 1406-ban kihalt. Utána Halmay Mihály birtokába került, majd Panka Péter tulajdona lett. 1609-ben Farkas Mihálynak, Bocskai István lovaskapitányának birtoka. 1617-ben a Bernáth és a Naményi- Koncz családé. A Bernáthok kihalta után a Gábriel, majd a Szent-Imrey és Szepessy családok öröklik.
Gibárt eredete személynévből keletkezett puszta névadással, amely név ma is létezik fiú keresztnévként.

Gibárt község a Hernád folyó bal partján Abaúj-Torna vármegyében, a gönci járásban található. Határos Encs, Fügöd, Bűd, Kér, Alsóméra és Abaújszántóval. A Kassától majdnem Miskolcig húzódó, mindkét oldalán körülbelül egyenlő magasságú dombok által határolt termékeny Hernád völgy közepén fekszik. A dombok mentén épült mintegy 65 házból állt, a Hegyaljára vezető országút mentén, mely mellett a Hernádon éjjel villanyos lámpákkal világított vashíd vezetett át. 1851-ben a falu lélekszáma kb. 350 fő körüli, főként magyarok lakták, akik nagy részben reformátusvallásúak voltak. Az Amerikába való kivándorlás folytán csökkent a népesség, az országot elhagyók nagy részben zsellérek és mezei munkások voltak. A község al- és felvégre oszlott, közepén a református templommal. Körjegyzői székhely, postája, malma, mészárszéke, kovácsműhelye, fűszerkereskedése, két korcsmája s villanytelepe volt, mely a falut és lakóházait világította meg; ezen kívül Abaújszántót, Szerencset s még vagy 4-5 községet, s a tulajdonos Harkányi  János báró birtokán a mezőgazdasági gépeket is üzemben tartotta. A község határa mintegy 1000 magyar hold; nagy részben szántóföld; a többi rét, illetve legelő. 1870-ig a Hernádon túl fekvő földek nagy része rét volt. A falu felett lévő Hernád-gát keskeny volta miatt a tavaszi árvíz nem tudott elég gyorsan levonulni, a vármegye azonban 1874-ben elrendelte a zúgó kiszélesítését, ami meg is történt.

Már a XIX. században jelentős vízimalom működött a folyón, melynek helyén aztán a XX. század elején vízerőmű épült. Az első körjegyző Vitéz Meskó Sándor. A világháborúban 68 fő vett részt, ebből 11-et hősi halottá nyilvánítottak. A háború után az első körjegyző Homonnai János volt. Őt követte Búza János, aki a tanácsrendszer megalakulásáig látta el a feladatát. Az első tanácselnök Géczi János lett, de a leghosszabb ideig Hegedűs János töltötte be ezt a posztot.

1984-ben csatolták a települést Encshez, s húsz évig képeztük a város részét. Ezen idő alatt a kötelező fejlesztések mentek végbe. A 90-es évek elején vezetékes vízhálózat épült ki, közkutat kaptak az utcák. Lehetőség nyílt a vezetékes telefonok bekötésére. Időközben felépült a szerpentin lábánál a község ravatalozója. A századforduló vége felé a földgáz mindenki számára elérhető lett. Az évezred elején pedig megtörtént a szennyvíz-hálózat kiépítése. Aszfalt burkolatot kapott a temetőre vezető út, magát a temető területét pedig a Tarnóczy család adományozta a falunak temetkezés céljára.

2006 október elsejével  – egy népszavazás eredményeként – megkezdte 20 év után újra önálló működését a település.

Facebook kommentek